Értékes gondolatok józsefvárosiaktól józsefvárosiaknak

A Hírnyolc hetilapban sok izgalmas embert, különleges életutakat ismerhettek meg, akik nemcsak eredményeiket, pályájukat, hanem a gondolataikat is megosztották életükről, karrierjükről, sorsukról. A legutóbbi lapszámban összegyűjtöttek egy csokorra való gondolatot, amelyek másoknak is segíthet.

„Többre vagyunk képesek, mint gondoljuk”

Dr. Béres Judit humángenetikus sokaknak példát mutat: betegségeivel is tartalmas életét él.  Kórusban énekel, a Pécsi Egyetem Intézet tiszteletbeli docense. Jelenleg családjogaszoknak humangenetikat oktat és tele van életenergiával. Optimizmusa, életkedve és energiája lenyűgöző:- Azt láttam már gyerekkoromban is, hogy édesapám kezei által mindig szépen nőnek, virulnak a növények. A természet sok mindent megoldott. Így én is azt éreztem mindig, hogy nem szabad túlizgulni a dolgokat, valahogyan az élet majd hozza a megoldást.

Ezt a betegséget úgy éltem meg, hogy ez egy olyan helyzet, amit meg kell oldani.Csatlakozott a Légzéssel a lélekért Alapítvány kórusához, Dr. Váradi Katalin tüdőgyógyász és Philipp György karmester vezetésével, az lelkileg is nagyon sokat segített neki.- A kórusban többen gyógyíthatatlan betegek vagyunk, de saját energiabefekteteseinkkel, belső elszántságunkkal és rendszeres énekléssel meghosszabbíhatjuk a minőségi életünket. Mindezt vidám, életigenlő módon! Azt szoktam mondani, hogy többre vagyunk képesek, mint gondoljuk, csak feszegetni kell a határainkat – mondta.

„Megértettem Isten hogyan vezet bennünket”

Budapest – Külső – Külváros Józsefvárosi Református Egyházközösség lelkipásztora húsz éve szolgál Józsefvárosban. Kovács Dávid Emil eddigi életútja ugyancsak kalandos volt.1999 január végén az Őrségben, Bajánsenyén volt lelkész, amikor a parókia teljesen leégett egy kéményhiba miatt. Szerencsére a tűzoltók kimenekítették őt és a családját is.- Akkor megértettem, hogy Isten hogyan vezet bennünket. Akkor a keresetem nagyon kevés volt. Ezalatt az időszak alatt kimentünk gombát szedni vagy horgásztam is, hogy tudjunk mit enni.

Azon az éjszakán, amikor kiégett a parókia, a feleségem azt mondta, hogy ne aludjunk a szobában, mert ott nagyon hideg van, hanem a konyhában, mert ott tudunk meleget csinálni és feltettünk egy függönyt is. Ha ezt nem tesszük és a szobában maradunk, akkor valószínűleg szén-monoxid mérgezésben meghalunk. Minden kiégett, kivéve az a Biblia, amit használtam és azok a könyvek, amelyekből az istentiszteletre készültem. Ott volt felakasztva a palástom, a fekete öltönyöm és a cipőm, de a lángok átcsaptak felettük és épek maradtak. Bár voltak közben még nehézségek, végig úgy éreztük, hogy Isten gondviselése velünk volt – mesélte el a nem mindennapi történetet a lelkész.

„Minden akkor történik, amikor fel vagyok rá készülve”

A józsefvárosi önkormányzat korábbi bizottsági tagja hisz abban, hogy mindig minden akkor történik, amikor annak eljön az ideje. Így volt, amikor szerelmes lett, és a Szatmárnémetiben született lány Józsefvárosban alapított családot.Pálovics Emese nem nagyon ismeri a pihenést, nyaralni sem megy, hiszen nem tudna mit kezdeni magával másfél nap után.

- Azt szoktam mondani, hogy a Ceausescu-rendszer rendesen megtanított minket az életre. Segítséget nem kapsz, csak magadra számíthatsz. Én ebben nőttem fel. Ezért mindig is probléma megoldó voltam–mesélte Emese, akinek öt éve volt egy balesete, ami után daganatot fedeztek fel nála, amivel végül sikeresen megküzdött. Akkor kezdett el lassítani.- Nem változtam meg, ha valaki kér valamit, akkor csinálom, segítek de már ott vagyok én is a sorban. A Jóisten akkor küld ilyen figyelmeztetéseket, ha magunktól nem vesszük észre, hogy változtatnunk kell. Én hiszek a Jóistenben, tudom, hogy ő irányít és hiába berzenkedek, mindent akkor kapok meg, minden akkor történik, amikor éppen fel vagyok rá készülve – mondta.

„Hálát adok Istennek, hogy fogta a kezemet”

Az Érdemes és kíváló művész hegedűművész, zeneszerző mindig is józsefvárosi maradt, még akkor, amikor évekig Párizsban élt és a legelismertebb művészek között emlegették a nevét világszerte. Kathy Horváth Lajos többek között a zene és a tehetség kapcsolatáról mondta el a véleményét:- Azt mondják, főleg a romákra, hogy vonóval születni könnyű, de nem lehet megélni önmagából a tehetségből gyakorlás nélkül. A mai napig gyakorlok, itt a zeneszoba, tele hangszerekkel, mikor melyiket kapom fel.

Ha jön az ihlet, akkor rögtön a zongorához megyek. Szerintem nagy hiányossága például a Zeneakadémiának, hogy nincs improvizatív oktatás, pedig ez lenne a legfontosabb a zeneszerzőknek. Lejátsszák a nagy szerzők műveit, de kérdem én mi közük van hozzájuk? Amikor a férfiak is csipkés ruhákat hordtak és hintóval jártak, ahhoz tökéletesen illet Bach és Vivaldi zenéje. De mikor beülünk egy injektoros autóba, okostelefont használunk, akkor a zenében nem lehet a XVII. században ragadni. Hálát adok Istennek azért, hogy fogta a kezemet és ha nem így gondolkodtam volna, az alkotásaim hamisak lennének. Úgy érzem Isten nélkül nincs megoldás semmire. Ezt kellene a világ döntéshozóinak szem előtt tartania, hogy békét teremtsenek és ne háborúzzanak – zárta a beszélgetésünket.