Pálovics Emesét a szíve marasztalta Budapesten

A Józsefvárosi Önkormányzat bizottsági tagja hisz abban, hogy mindig minden akkor történik, amikor annak eljön az ideje. Így volt vele is, amikor szerelmes lett és a Szatmárnémetiben született lány a VIII. kerületben alapított családot férjével.

Dr. Pálovics Emese a Temesvári Műszaki Egyetem vegyészmérnöki szakára járt éppen amikor kitört 1989-ben a forradalom.–- Pont a diplomamunkámat írtam. Ez egy pénteki nap volt, csak azt láttam, hogy óriási tömeg van a református templomnál, de miután hazavártak disznóvágásra, elutaztam. Vasárnap éjjel akartam visszatérni Temesvárra, de a barátnőim riadtan telefonáltak, hogy semmi képpen ne menjek, mert tankok vannak az utcán, és lőnek. A forradalom után még fél évem volt az egyetemen, de eléggé rányomta a bélyegét, hogy mindenütt golyónyomok voltak a falakban és a forradalom napjaiban történt kegyetlenkedések, szörnyűségek folyamatában kerültek napvilágra. Diploma után magánórákat adtam gimnazistáknak, aztán 1993-ban álmodtam egy nagyot, és pihenés képpen meglátogattam a budapesti rokonokat. Itt ragadtam, 30 éve Józsefvárosban élek és dolgozom–mesélte Pálovics Emese.

Budapesten talált rá a szerelem

- A budapesti unokatestvérem gitározott egy zenekarban és mondta, hogy levisz a próbára. Ott megismerkedtem a későbbi férjemmel, aki a zenekar énekese volt. Nem sokkal később megkérte a kezemet és vettünk egy lakást Józsefvárosban. Szerencsémre éppen meghirdettek egy technikusi állást a Műszaki Egyetemen, ahová felvettek. Így kerültem az akadémiai kutatócsoportba. Érdekes volt, hogy mielőtt ez történt volna, és először mentem a tanszék felé az egyetem aulájából, megcsapott egy jóleső vegyszerszag. Akkor azt mondtam magamban, itt szeretnék dolgozni. Sikerült is – idézte fel nevetve.

Nem sokkal később sorban születtek a gyerekeim, két lány és egy fiú, de mindig visszamentem másfél év után dolgozni.- Akkoriban történt, hogy az egyik professzor megengedte, hogy az adminisztrációs munka mellett, dolgozzak a laborjában. Kemény időszak volt, nappal dolgoztam, éjszaka írtam a doktorimat és 2009-ben ledoktoráltam. Most a Gyógyszeripari technológia tárgy előadója vagyok, illetve emellett a Biztonságtechnikát is oktatom. A szakterületem a gyógyszer- hatóanyagok előállítása, ismert gyógyszergyárakkal együttműködve – mondta Emese.

Azért dolgozik, hogy újra rend legyen Józsefvárosban

Pálovics Emese a Műszaki Egyetem mellett, a Józsefvárosi Önkormányzat Szociális, Egészségügyi, Lakásügyi és Oktatási Bizottságának tagjaként, komoly közösségi munkát végez a kerületben. Ha úgy látja, hogy az önkormányzat nem mozdul egy fontos dologban, saját kezébe veszi annak megoldását. Lehetetlent nem ismer ilyen téren.

Minden olyan ügy mellé oda állok, ami Józsefváros fejlődését célozza, ami segíti az itt élő embereket, a családokat, gyerekeket.

Megragadom az alkalmat arra, hogy felhívjam a figyelmet a különböző rendbontásokra is. Miután a jelenlegi városvezetés, évekig nem törődött a kerülettel, nagy szükségét láttam, hogy adott esetben saját kezembe vegyem az ügyeket.

Ilyen volt például a Zsír kocsma-problematikája (Pikó András nemrég adott támogatást az egységnek), amikor az épületben lakók pihenését zavarták a hangoskodó vendégek, akik az utcán tartózkodtak nyitvatartási időn túli is. Mivel az önkormányzat nem mozdult, a kezdeményezésemre számolták fel a helyzetet. Volt olyan is, hogy elvitettem egy utcán parkoló, rendszámnélküli autót, amibe beköltöztek renitens személyek. Nem bírtam nézni azt sem, amikor egy kábeleket tartalmazó, kidöntött doboz veszélyeztette az emberek életét, de elvitetem rendszeres az utcára hordott illegális szemetet is. Azon dolgozom, hogy a köztisztaság, a közbiztonság, azaz a rend újra visszatérjen Józsefvárosba. Szeretnék családias légkört a kerületben, szeretném újra visszahozni Józsefvárosba azt a mentalitást, hogy oda figyelünk egymásra–részletezte Pálovics Emese.

Nem ismeri a pihenést

Emese nem nagyon ismeri a pihenést, nyaralni sem megy, hiszen nem tudna mit kezdeni magával másfél nap után. A kikapcsolódást az otthon jelenti számára az erdélyi Szatmárnémetiben.- Azt szoktam mondani, hogy a borzalmas Ceausescu-rendszerben a szüleim rendesen megtanítottak minket az életre. Nincs olyan például, hogy várok valakire, mert tudom, hogy nekem kell megoldanom mindent. Ha életben akarsz maradni, akkor a szabályokat be kell tartani. Segítséget nem kapsz, csak magadra számíthatsz. Én ebben nőttem fel – mondta az anya.

A bizottsági tag hozzátette:– Öt éve volt egy balesetem, de az orvosok akkor felfedeztek egy daganatot bennem, amivel szerencsére sikerült megküzdenem. Akkor kezdtem el lassítani, és magamat is előre venni a fontossági sorrendben. Nem változtam meg de már ott vagyok, mint tényező magam számára. A Jóisten akkor küld ilyen figyelmeztetéseket szerintem, ha magunktól nem vesszük észre, hogy változtatnunk kell. Én hiszek a Jóistenben! Tudom, hogy ő irányít és hiába berzenkedek, mindent akkor kapok meg, minden akkor történik, amikor éppen fel vagyok rá készülve–zárta gondolatait Pálovics Emese.