Dr. Béres Judit példát mutat: betegségeivel is tartalmas életét él!

Kórusban énekel, a Pécsi Egyetemen Orvosi Népegészségügyi Intézet tiszteletbeli docense, jelenleg családjogászoknak oktat humán genetikát és tele van életenergiával annak ellenére, hogy egyetemista kora óta tudja, gyógyíthatatlan izomsorvadása van - olvasható a Hírnyolc hetilapban.

A Tisztviselőtelepen élő humangenetikus veleszületett rendellenessége úgynevezett ritka betegséget, szindrómát takar. Jobb felső végtagra, hátra terjedő pigmentzavarral születtem, de elsőéves debreceni egyetemista koromban Dr. Rusz Sándor neurológus szembesített azzal, hogy izomsorvadásom van – mesélte a Hírnyolcnak Judit, akinek a betegsége néhány évvel ezelőtt a rekeszizmát is megtámadta, így az oxigénpalack állandó társa lett, amit csak néhány órára tud nélkülözni. Gyerekkorában nagyon szeretett énekelni, zongorázni is tanult, igazi művészalkat volt de később belátta, hogy ezzel a betegséggel nem lesz belőle zongoraművész, így más irányba kell indulnia. Így lett kutató.

Gyerekkora és betegsége vezette későbbi hivatásához

–A Tisza-parton nőttem fel, így a természet közelsége mindig is az életem része volt. Édesapám kertész volt Tiszadobon az Andrássy-kastélyban, de otthon is zöldséget és gyümölcsöt termesztett. Mielőtt dolgozni indult hajnalban de késő este is a saját növényeit oltotta, szemezte. Édesapám fenelógusként a Meteorológiai Intézetnek is dolgozott. A szüleim remélték, hogy a gyerekek többre viszik náluk. El is döntöttem, hogy kutató leszek. Kicsit önző módon a saját betegségemmel is elkezdtem foglalkozni a debreceni egyetemen, ahol Dr. Rusz Sándor arra is figyelmeztetett, hogy ha bármilyen hormonális változás történik a szervezetemben, mint például a gyerekszülés vagy a menopauza, akkor rosszabbodhat az állapotom. 19 évesen sokkoló ilyet hallani, de igyekeztem inkább megfogni a jó oldalát. Sokat kirándultunk az évfolyamtársakkal, úsztam, gyógytornáztam, sportosabb életformára váltottam–mondta Judit.

Hátrányból előny

Judit tisztában volt azzal, hogy ez a betegség gyógyíthatatlan, ezért a megelőzést látta fontosnak, így a genetikai kutatások felé fordult.- Dr. Czeizel Endre tudományos diákköröse lettem egyetemistakent. Javaslatára három alapozó évet dolgoztam Miskolcon, ahol Kovács Helga gyermekgyógyásszal Genetikai Tanácsadót és laboratóriumot hoztunk létre, majd 1984-től az Országos Közegészségügyi Intézetben és jogutódaiban kutattam. Ph.D munkám az ELTE " Klasszikus, molekuláris és evolúciógenetika" Doktori Iskola égisze alatt, a hazai etnikumok származása és eltérő betegség spektruma témakörben védtem meg. A kutatások akadémiai és kormányközi együttműködések keretében készültek. Dolgoztunk külföldön is, ahol megnézhettük, hogy hol tart a géndiagnosztika, a molekuláris genetika. Nekem ez nagyon fontos volt, hiszen 40 évet kellett várnom, amikorra rendes diagnózisom született.- Hálás vagyok a sorsnak, mert a hátrányból tudtam előnyt kovácsolni. Európán kívül is, Dél-Afrikától Kaliforniáig számos országban volt ösztöndíjas. A többi beteg DNS-ét is vittem, de a saját betegségem diagnosztizálásával is haladtunk, még akkor is, ha csak kizárásokkal – részletezte a Józsefvárosban élő hölgy.

Aktív életet éltek

Bevállalta végül a gyerekszülést, és lett egy fia, sőt azóta már unokája is. Nem volt könnyű dolga, mert a fia öt éves volt, amikor a férje meghalt, így egyedül kellett nevelnie. Az állapota azonban tényleg romlott. Ettől függetlenül igyekezett mindig aktív életet élni.- Az egyetem után megmaradt a szoros baráti körünk, akikkel a mai napig összejárunk. Családosan is közösen kirándulgattunk. Nagyon régóta élek a Tisztviselőtelepen. Tavasztól őszig Érden laktunk a férjemmel, de amikor megszületett a fiunk, ide költöztünk. Sűrűn szerveztem kerti összejöveteleket a környékbeliekkel, kollégáimmal, fiam iskolatársaival és szüleikkel pl. minden évben születésnapokat – mesélte.

Optimizmusát otthonról hozta

Optimizmusa, életkedve és energiája lenyűgöző, ezt az életszemléletet saját bevallása szerint a családjából hozta:- Azt láttam már gyerekkoromban is, hogy édesapám kezei által mindig szépen nőnek, virulnak a növények. A természet sok mindent megoldott. Így én is azt éreztem mindig, hogy nem szabad túlizgulni a dolgokat, valahogyan az élet majd hozza a megoldást. Ezt a betegséget úgy éltem meg, hogy ez egy olyan helyzet, amit meg kell oldani. A különböző fizioterápiák, torna, mozgás, biciklizés segít az állapotom fenntartásán, de azzal, hogy most már ötödik éve csatlakoztam a Légzéssel a lélekért Alapítvány kórusához, Dr. Váradi Katalin tüdőgyógyász és Philipp György karmester vezetésével, az lelkileg nagyon sokat segített. Ők kidolgoztak egyfajta vokális fizioterápiát, amelynek az a lényege, hogy az énekléssel sikerül javítani a légzőszervek állapotát. A Parlamenttől kezdve a WHO nemzetközi konferenciáján át felléptünk, és ami nekem a csúcs volt, hogy Fischer Iván kérésére a Művészetek Palotájában is. A kórusban többen gyógyíthatatlan betegek vagyunk, de saját energiabefektetéseinkkel, belső elszántságunkkal és a rendszeres énekléssel meghosszabbíthatjuk a minőségi életünket. Mindezt vidám, életigenlő módon!– avatott be Judit, hozzátéve:" Azt szoktam mondani, hogy többre vagyunk képesek, mint gondoljuk, csak feszegetni kell a határainkat!"