A véletlen hozta Józsefvárosba Ilonát, a női nyomdászt

Második otthona Józsefváros, mert bár Varga Ilona Bicskén él gyerekkora óta, tizenöt éve jár szinte minden nap dolgozni a Práter és a Vajdahunyad utca sarkára. Ennyi idő alatt sok barátja és ismerőse lett, sokszor kérnek tőle segítséget az ittlakók - olvasható a Hírnyolc hetilapban.

Ki gondolná, hogy a nyomdászok között van nő, pedig előfordul, Varga Ilona egykor hatalmas nyomdagépekkel dolgozott, a technika változása mára azért leegyszerűsítette az életét. Józsefváros egyik legkedveltebb nyomdája ma az ő nevét fémjelzi, pedig egyáltalán nem erre a pályára készült. A józsefvárosiak, amolyan segítő angyala mindig figyel arra, hogy nyitva legyen üzlete ajtaja. Nincs óra, amikor ne érkezne hozzá egy kedves megrendelő, aki abban a pillanatban talán nem is vásárolni jön a Práter és a Vajdahunyad utca sarkára, hanem csak Ilonával akar beszélgetni, vagy csupán beköszön hozzá. Ilona nem ismer lehetetlent, ha hirtelen, munkaidőn kívül keresi meg valaki telefonon egy sürgős munka miatt, csapot-papot maga mögött hagyva, az ország másik feléről is beautózik Józsefvárosba, hogy segítsen.

Ilona bár nem nyomdásznak tanult, az elmúlt évtizedekben olyannyira belejött ebbe a szakmába, hogy régen még óriási nyomdagépekkel is dolgozott. A festék és a papír szagát máig nem feledi.- A szakmám szerint könyvelő vagyok. Az egyik ügyfelem azonban egyszer úgy döntött, hogy nyugdíjba megy és felvetette, mi lenne ha átvenném a nyomdáját. Mivel a munkahelyemen eléggé rezgett a léc és hezitáltam, mert addig ilyesmivel nem foglalkoztam, végül az egyik akkori kollégámmal együtt megalapítottuk a céget. Volt idő, hogy tíz alkalmazottunk volt. Mindennek harminc éve, ami szerintem nagy szó. Még a koronavírus-járványt is túléltük. A nyomda mostanra már amolyan családi vállalkozás lett. A fiam az üzlettársam – mesélte nevetve Ilona, aki hozzá tette:" Nekem ez hivatásommá lett. Az az irányelvem, hogy csak olyan munkát adok ki a kezemből, amit én magam is örömmel vennék, ha megrendelő lennék – mesélte Ica.

"Nagyon tetszik, hogy ilyen barátságosak itt az emberek"

Ica és a nyomda 10 éve költözött a Práter és a Vajdahunyad sarkára, azóta szinte minden nap ideautózik Bicskéről. A férje a Budapest közeli településen dolgozik így neki sokkal több szabadideje van. Korán megy és korán is jön, így délutánonként ő végzi el a kertben a nehéz fizikai munkákat. Ica szinte több időt tölt Józsefvárosban, mint otthon, de mint mondja: ez így van rendjén. A kerület a második otthona.- Sokan csak gyors munkát kérnek, de rengeteg szakdolgozatot is kötök, illetve cégeknek dolgozom. Szeretek itt lenni, ez a kerület valahogy mindig az életem része volt. Ennyi év alatt rengeteg ismerősöm és barátom lett a közelben. Nem csak cégek és ügyfelek, hanem például szomszédok és környékbeliek, akik minden nap látnak és rám köszönnek. Nagyon tetszik, hogy ilyen barátságosak itt az emberek, családias a környék. Nagyjából mindig nyitva van az üzlet ajtaja, sokan bejönnek, vagy legalább beintegetnek, de van olyan is, hogy segítségeket kérnek apróságokban és ilyenkor mindig szívesen segítek – meséli.

A kert nélkül nem tudja elképzelni mindennapjait

Bár felmerült benne, hogy Józsefvárosban éljen, de kertes ház nélkül nem tudná elképzelni a mindennapjait. Szereti a virágait, rengeteg növénye van, nem tudná elképzelni az életét egy harmadik emeleti lakásban.- Ilyenkor ide-oda elkalandozunk a gyerekekkel, kirándulunk és ha esetleg nincs más dolgom, akkor pedig olvasok. A tévét néha napokig be sem kapcsolom. A másik amit imádok, az az utazás. Augusztusban két hetet biztos, hogy bezárom az üzletet, mert olyankor senki nincs itthon és ezért én is elutazom. Thaiföldön voltam háromszor már, de északon Svédországban, délen Olaszországban is jártam az elmúlt években. Most tervezzük az első nagy közös családi nyaralásunkat, amivel kapcsolatban annyi volt a kérésük a gyerekeknek, hogy legyen tenger, és repülő. A fiam ennek azért örül, mert azt szokta mondani: anyu, ha te szabadságra mész, akkor legalább két órányi repülőútra legyél. Volt olyan ugyanis, hogy elmentünk a rokonokhoz Kecskemétre, aztán valaki telefonált, hogy valami nagyon gyorsan kellene neki. Ezért beültem a kocsiba, és bejöttem dolgozni, de ez nem jelentett nekem terhet, hiszen nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a sors adta ezt a lehetőséget számomra és hogy rátaláltam erre a helyiségre, így örömmel kelhetek fel minden reggel – zárta a beszélgetést Ica.